#50.Maradj velem,kérlek!*

Hát sziasztok!

Nem tudom elmondani,hogy mennyire fog hiányozni ez a blog. Kicsivel több mint három hónapja kezdtük el Hellel írni a történetet, és sosem gondoltam volna,hogy eljutunk idáig. És most lássatok csodát, itt vagyunk egy befejezett bloggal, több mint 700 komival, 4 díjjal, és veletek. Rettenetesen a szívemhez nőtt a blog, Amber és Justin története, s persze ti is. Én tényleg nem akarom,hogy vége legyen, rendesen remegnek a kezeim. Szeretném megköszönni még egyszer a díjakat, hogy olvastátok és komiztatok. Nagyon sokat jelent nekünk! ♥

Szeretlek titeket; Lili ♥

Nehéz ide írni.. nehéz, mert véget ér egy történet, amit szerettem írni (még ha 5x kevesebbet is írtam, mint Lili), ez volt a második Justin Bieber fanfiction, amit valaha írtam (most azonnal elfelejteni, amit mondtam:D). Lilivel régebben már írtunk egy történetet, de az nem járt ekkora sikerrel.. Tulajdonképpen, nem értettem, hogy lehet egy fanfictiont ilyen hosszúra megírni.. amikor egyedül próbálkoztam vele, volt vagy 18 részes, aztán happy end és vége. Nem írok litániát, csak annyit szeretnék mondani, hogy köszönjük csajok:)♥

#Hell♥.

Még így utoljára ; Jó olvasást! H. & L.

komikban beszélgetünk ha gondoljátok* kérdezhettek ha akartok:)

40 évvel később, február 14.

Valentin-nap.  40 éve az egyik legfájdalmasabb nap számomra egy évben.  Nem sokára jön a fiam, és elvisz a temetőbe. A rózsa már az asztalon egy vázában állt, s én is kész voltam. A balomon lévő éjjeliszekrényről levettem a közös képünket. Nincs nap,hogy ne figyelném órák hosszat. Kimondhatatlanul hiányzik. Pár könnycsepp előjött, de le is töröltem őket. Letettem a képet és a szekrényhez igyekeztem. Kitártam az ajtót, és kivettem belőle  egy koptatott farmert, világos kék pólót és egy balerinacipőt. Szerelmem összes ruhája közül talán ezek voltak a kedvenceim, mert ezeket a ruhákat viselte az első randink alkalmával.

-Köszönöm ezt a szép estét.-mosolygott rám édesen.

-Esetleg, lenne.. mármint, eljönnél.. szóval, randiznál velem még egyszer?-nagy nehezen sikerült kinyögnöm.

Rettenetesen zavarban voltam. Úgy éreztem,hogy a szemeivel szinte átlát rajtam, és egészen jól szórakozik a bénázásomon. Ettől még jobban zavarba jöttem, szerintem lassan legyőztem volna a paradicsomot is ha összehasonlítjuk a színünket. -Persze,örömmel.-suttogta. Közel hajolt hozzám és nyomott egy puszit az arcomra, majd belibbent az ajtón.

Akarva-akaratlanul is mosoly húzódott a számra. Rengeteget gondoltam a közös emlékeinkre. Magamhoz szorítottam a ruháját és mélyeket szippantottam belőle. Még mindig megvolt az a jellegzetes Amber illata.

-Nagypapa,nagypapa!-az unokám hangja zökkentett ki a töprengésemből.

-Kincsem!-idefutott hozzám és nyomott egy nagy cuppanóst az arcomra.

Őszinte mosoly ült ki az arcomra. Nagyon édes kislány, nagyon szép, és rettenetesen emlékeztet valakire..  A szemét a nagymamájától örökölte, csak úgy mint a nevét. A fiam ragaszkodott hozzá,hogy Ambernek hívják a lányát. A felesége, Jessica könnyen beleegyezett,sőt ő ültette el a gondolatot a fiam fejében.Az előbb említett két személy betoppant a szobába,s puszival köszöntöttek.

-Apa, indulhatunk?-bólintottam egy aprót.

Kitolt a kocsiig, segített beülni és eltette a tolószékem. Mikor Logan elrabolt, és szétlőtte a két térdem, annyira szétroncsolódott,hogy hiába tettek meg mindent az orvosok, többet nem tudtam őket használni. Egy dolgot azonban tudtam. Fel kellett nevelnem a fiamat, és nem hagyhattam cserben a rajongóimat. Amber is azt akarta volna, hogy folytassam. Harminc éves koromig bírtam ezt az egészet, de már nem volt ugyanaz. Minden megváltozott.. felnőtt a fiam, megházasodott. Jó volt látni, hogy nekik sikerült. Boldogan élnek, szeretik egymást. A kis Amber mindent megkap, amit csak szeretne. A legfontosabb ember az életemben, Jason mellett.

Egyszer mindenkinek véget ér a karrierje. Lesz egy pillanat, hogy a rajongóid kinövik azt a stílust, amelyet képviselsz. Lesz egy újabb és újabb generáció, akik átveszik a helyedet, s te feledésbe merülsz. Nem zaklatnak többé fotósok, nem kérnek interjút.. Egy-egy filmszerepre azért még meghívást kapsz, s arcodra kiül egy apró mosoly, jóváhagyón bólintasz, és örömmel vállalod el. Tisztában vagy vele, ez már nem rólad szól, nem te vagy a középpontban. De mit számít ez? Megfogadtam, hogy életem végéig megpróbálok jó emberként létezni. Egy olyan emberként, akire az emberek örömmel néznek fel.

-Papa megérkeztünk- veregette meg Jessica a vállamat, majd kikapcsolta a biztonsági övemet, Jason segítségével pedig beleültem a tolószékbe. A kis Amber végig kíváncsian nézegetett. A szál rózsát a kezembe nyomta. Milyen jó, hogy van egy csodás unokám.. Az ember öregségére képes lett volna ottfelejteni a kocsiban az egyetlen tárgyat, amit magával hozott.

Már délelőtt is rengeteg ember nyüzsgött a temetőben. Néhányan köszöntek, amikor elhaladtak mellettünk. Jason és Jessica leálltak váltani néhány szót egy közeli ismerősükkel. Intettem nekik, hogy előre megyek. A sírkövek elég messze voltak az aszfaltozott úttól, de nem számított. Igaz, a kondim közel nem a régi..Nehezen, de oda lehet görgetni a kerekeket.

-Öregem, te aztán nem ismersz lehetetlent!- üdvözölt Amber bátyja- Ebben az esős hideg évszakban nem félsz, hogy nem jutsz ki erről a sáros terepről?

-Tudod, Ryan, vannak dolgok, amikért megérné itt maradni.. előbb-utóbb úgy is bekövetkezik, hogy ezen a helyen maradok.. Mindannyian itt ragadunk majd egyszer- válaszoltam halkan, és nehézkesen odagurítottam magam a sírkőhöz.

Egy ideig csak meredtem magam elé.. a csendet Ryan törte meg. Arra hivatkozva, hogy magunkra hagy, távozott..

A kezemben lévő rózsát letettem a sírkőre, s üveges tekintettel meredtem magam elé.     A fejemet lehajtottam, s tenyerembe temettem arcomat. Az unokám általában rávesz,hogy kívánjak valamit 12:12-kor. És én mindig azt kívánom,hogy bárcsak még egyszer láthatnám,csak egyszer!

-Könyörgöm, ne hagyj egyedül.. örökké maradj velem!-suttogtam..

#49.Fájdalom a köbön.*

Utolsó előtti.. Mikorra szeretnétek az utolsót? Holnap kivételével. Hétfő? :)

Kellemes Olvasást ; H. & L. ♥

2 nappal később

Ma végre hazaengedtek a kórházból, mondjuk mentővel szállítottak  és hordágyon vittek fel a szobába. Óvatosan ráemeltek az ágyra és felpolcolták a lábam. Mikor végeztek a dolgukkal magamra hagytak,én pedig körbepásztáztam a szobát. A falakon képek, a ruhásszekrény tükrén is kép van, a szerelmem mamusza a komód mellett hever a földön, az illatát még mindig érezni a szobában, az ágyneműn és úgy általánosságba mindenhol. Leemeltem az éjjeli szekrényen lévő képet és csak néztem. Az esküvőnk. Akkor még minden szép és jó volt.

Hirtelen kinyílt az ajtó és a kisfiúnk sétált be, még kissé bizonytalan léptekkel.

-Ápáááá.-akaratlanul is mosolyra húzódott a szám.

-Gyere ide Jason, hozd a kocsit is.

A kezében lévő kocsival elindult az ágy felé és ügyesen felmászott rá. Nyomott egy nyálas cuppanós puszit az arcomra, a kocsit feltette a gipszemre és elkezdett játszani. Mikor leesett az autó, mert elengedte apró kacajok hagyták el a száját.

Másnap, a temetés napján

Ryan segített felöltözni, de nagyobb nadrágot kellett venni nekem,mert nem fért bele a gipszem. A kórház még tegnap itt hagyott egy kerekesszéket,hogy tudjak mibe ülni a temetésen,mert különben nem lehetnék ott.  Jasont most adtuk át a szomszédba, mert ilyen fiatalon azért mégse legyen ott.  Sarah -Amber anyukája-, szerencsére mindent elintézett így nekem nem volt semmi dolgom.

Öt perccel később mindenki készen állt előttem, és kitoltak az egyik kocsihoz. Beültettek, míg a kerekesszékemet a másik autóba tették. Ryan volt a sofőröm, a másikban pedig a szülök ültek. Mindenki mással a temetőben találkozunk.

Nem akartam ezt, nem akartam ott lenni, nem akartam újra szembesülni azzal,hogy Ő már nincs többé. Akármikor Jason szemébe nézek látom a hasonlóságot. Az anyjától örökölte. Néma csendben ültünk az autóban,még rádió vagy CD sem szólt.

-Pozitív lett.Terhes vagyok szerelmem.-félve nézett a szemembe.Először ledöbbent arcot vágtam,végül hatalmas mosoly jelent meg az arcomon.

-Apa leszek!Apa leszek!-kiáltoztam. Egyszerűen annyira boldog voltam,és rettentően örültem a terhességének. Szorosan magamhoz vontam és megcsókoltam.

Megszakította a csókunkat és kilibbent a szobából. Ráálltam az ágyra és ugrálni kezdtem rajta. Ennél jobb dolog még soha nem történt velem. Életem szerelme terhes. Gyereke lesz,gyerekem lesz, gyerekünk lesz. 3 perc ugrálás után szétterültem az ágyon,és úgy vigyorogtam mint a tejbe tök. Komolyan, aki most látott volna először örültnek titulál.

Megráztam a fejem és kipislogtam a könnyeket a szememből. A fejemet az üvegnek döntöttem, visszacsuktam a szemem,és hagyta,hogy elkalandozzanak a gondolataim újra.

-Most már megcsókolhatja a menyasszonyát Mr.Bieber!-hallottuk a pap hangját.

Közelebb léptem a feleségemhez és megcsókoltam. Kezeit automatikusan összefonta a nyakamon, én pedig szorosan derekára fogtam. A 'közönség' tapsviharban tört ki, elszórtan egy-egy hurrá-t is hallani lehetett. A csókunk végén ráfogtam a kezére, és elindultunk a tömeg között. Lepillantottam a hasára, már szépen gömbölyödött.  Jobb kezét a hasára simította, és körkörös mozdulatokkal járatni kezdte rajta. Akarva-akaratlan mosolyra húzódott a szám.

Ryan bekanyarodott valahova, a fejem pedig az ablaküvegnek csapódott. Megdörzsöltem a fájó ponton és kinéztem az ablakon. Ez a temető utcája. Innen már nincs visszaút. Az előbbi emlékeim miatt újra könnyháló szedte a szememet, de ezúttal nem érdekelt.

***

Könnyes szemekkel néztem ahogy leengedik a koporsót, jobban fájt látni,mint érezni amit Logan tett velem.  Lassan vége lett a temetésnek, és mindenki elindult hozzánk a torra, egyedül Ryan és én nem. A sír mellett állt, fejét tenyerébe temette, míg én ültem, de a könnyhálótól alig láttam valamit. Már legalább fél órája ott voltunk,mikor elkezdett csöpögni az eső, ezért visszaindultunk a kocsihoz. Segített beszállni, elrakta a kerekesszékem, de szintén nem beszélgettünk az út alatt.

A házba érve legalább húszan állítottak meg,hogy kifejezzék őszinte részvétüket. Én ebből nem kértem, ezért inkább elvonultam a szobába, és Ryan segítségével felfeküdtem az ágyra, és azonnal magamra is hagyott.

-Hiányzol Szerelmem..-suttogtam elhaló hangon.

Mi így képzeljük el Jasont :) Annyira aranyos, mindjárt megzabálom!♥

#48.Az igazság pillanata..*

Úristen,csajok. FELVETTEEEEEEEEEEEEEEEEK,WÁÁÁÁÁÁÁÁ:DDDDD Kinek mi állt az értesítőben?:) Ennek örömére itt a rész♥

Még 2..:/

Jó olvasást! H. & L.♥

RYAN SZEMSZÖGE

Idegen rágóztam,és folyton-folyvást az alvó haveromra pillantottam. Ma délelőtt felhívtak minket,hogy Justint kórházba szállították, és amilyen gyorsan tudunk fáradjunk be. Mikor érdeklődtünk a húgom állapota felől,egyszerűen annyit mondtak,hogy majd Justin elmeséli.. Azonnal felhívtam Pattie-t és anyuékkal együtt elindultunk a kórházba, s egész úton hallgattuk a  kicsi Jason sírását. A kórházban a recepcióról egyből a haverom szobájába irányítottak, de szóltak,hogy még gyógyszer hatása alatt áll.

A kórterembe érve földbe gyökerezett a lábam. Justin ott feküdt az ágyon, mindkét lába be volt gipszelve, haja összevissza állt, arcának a jobb fele be volt kötve. Nagyon megijedtem,hogy vajon mi történhetett..

Már legalább fél órája álltunk a kórterem falának dőlve,mikor Jus elkezdett mozgolódni, és nagy nehezen kinyitotta a szemét. Jó alaposan megdörzsölte,majd a hajába túrt. Amint meglátott minket még sápadtabb lett mint volt, szerintem még levegőt is elfelejtett venni ahogy végig mért minket. Félve pillantottam anyura, de ő csak biztatóan rám mosolygott. A gyomrom összeugrott, akadozva vettem a levegőt. Csak egy érdekelt; hol a tesóm..

JUSTIN SZEMSZÖGE

Megakadt a szemem Ryan-en. Mégis,hogy mondom el neki,hogy mi történt? Még én magam sem dolgoztam fel.

-Kicsim,jól vagy?-futott oda hozzám anyu és szorosan megölelt.

-Persze anyu,rendben leszek..-nyomtam egy cuppanóst az arcára-,de most kimennétek pár percre? Szeretnék Ryannel beszélni kettesben.. -csupán bólintott egyet, s pár pillanat múlva ketten voltunk a szobában a haverommal.

Néma csendbe voltunk,egyikünk se mert megszólalni. Lehunytam a szemem, és újra láttam magam előtt azt a végzetes pár percet..

-Na Biebs, készen állsz? Itt a vég..-röhögött fel Logan.

Ránéztem, s vártam,hogy végre meghúzza a ravaszt,de ő csak bámult rám. Farkasszemet néztem vele,  s még akkor se néztem máshova mikor fejem irányába emelte a pisztolyt. Épp készült,hogy meghúzza a ravaszt,mikor.. Mikor minden olyan gyorsan történt.. Amber felpattant a kanapéról, s elém ugrott.Őt találta el a golyó, ő rogyott holtan a földre. A könnyeim abban a pillanatban előjöttek, mikor láttam a földön elterülve. A golyó a homlokába fúródott, azonnal meghalt.

-Engedj már le te vadbarom!-ordítottam rá Loganre.

Kinyitottam a szemem és kipislogtam belőle a könnyeket.

-Biebs,mi van a húgommal?- felnéztem Ry-ra. Még mindig a falnak dőlve állt.

Vettem egy nagy levegőt, úgy éreztem eljött az igazság pillanata,most kell mindent elmondanom.

-Meghalt..megölte az a vadbarom Logan.-suttogtam elhaló hangon.

Pár pillanatig csak némám bámult maga elé Ryan, szerintem először nem akarta elhinni amit mondtam. De ezt teljes mértékben megértem, szinte fizikai fájdalom felfognom,hogy Ő már nincs többé. A szemét lassan könnyháló borította és leroskadt az egyik székre. Elvettem egy zsepit a balomon lévő asztalról és neki nyújtottam. Kikapta a kezemből , megtörölte vele a szemét és zsebre gyűrte.

-Hol van a büdös geci?-idegesen morzsolgatta az ujjait.

-Börtönben. Életfogytiglant kapott.. Mielőtt másodszor is elaludtam, volt nálam az orvos, és mesélte,hogy mi történt Logannel..

-Szerencséje.. Különben ki is nyírnám ha szabadon lenne..-az arca vörös volt az idegtől. -Mi történt abba a 2 napba amíg nem jöttél haza?

Elmeséltem neki mindent az elejétől a végéig. Semmit nem hagytam ki. Ahogy meséltem egyre idegesebb lett, féltem,hogy felrobban. Olyan volt mellette ülni mint egy időzített bomba mellett, bármikor robbanhat. Ahogy a történet végére értem Ry kirohant a szobából, a helyét anya és Jason vette át. Annyira hiányzott már az az édes kis pofikája. :)

#47.Nincs többé!*

Bocsi a kihagyásért. A hibákat nézzétek el,pls. Már csak 3..:/

Jó olvasást! ♥ H. & L.

LOGAN SZEMSZÖGE

Az összes reményem itt halt meg. Egyszerűen nem bírtam felfogni, ami az imént történt... A pisztolyom kihullott a kezemből, s Biebert leengedve egyből Amber mellé vetődtem. Miért nem figyeltem jobban? Csak egy kicsit több odafigyelés,és nem a szerelmem feküdne mellettem holtan. Arcának minden egyes négyzetméterét az elémbe véstem, s kezemmel végig simítottam felkarján. Az a puha bőr.. Hallottam a szirénákat, de nem voltam képes felfogni,hogy ez történt,és bár tudtam,hogy jönnek értem, nem menekültem. Csak feküdtem Amber mellett.

A rendőrök betörték az ajtót, s egyenesen felém igyekeztek. Odajöttek hozzám és a bilincset rátették a kezeimre, de nem érdekelt. Még mindig Ambert néztem. Ezt egyszerűen nem hiszem el. Amint épp kifelé vonszoltak a rendőrök láttam elmenni mellettem a mentősöket hordággyal. Valahogy rátették azt a buzit, s próbálták megállítani a vérzést. Remélem belehal a fájdalomba.

JUSTIN SZEMSZÖGE

Ahogy Amber mellett feküdtem, betörtek a rendőrök és bilincsben szállították el azt a szemetet. Pár perccel később jöttek a mentősök és valamilyen csoda folytán sikerült felügyeskedniük engem a hordágyra. Próbálták elállítani a vérzést, s több-kevesebb sikerrel végződött a folyamat. Beraktak a mentőkocsiba, és a kórházig meg sem álltunk. Az időt amíg odaértünk emlékek felidézésére használtam. Minden pillanatot megragadtam, minden csóknál elmosolyodtam. Istenem! Többet nem csókolhatom, nem láthatom a gyönyörű mosolyát, nem ölelhetem magamhoz, nem ragad rám több pozitív energia tőle, amilyen életvidám nő volt. Egyszerűen..nincs többé.

Amint beértünk egyből a műtőbe toltak, s láttam,hogy egyre több orvos jön be. Aztán elhomályosult minden, nem láttam és nem hallottam semmit.

***

A kórházi ágyon fekszem, nem rég térhettem magamhoz. A lábam végig gipszbe van rakva, az összes többi testrészem zsibbad. A fejem lüktet, mindjárt szétesik. Megnyomtam a nővérhívót, s pár pillanat múlva egy fiatal hölgy állt az ágyam mellett. Kértem tőle valami fejfájás csillapító gyógyszert és egy pohár vizet. Elhagyta a kórtermet, s pár perccel később egy pohárral és egy szem gyógyszerrel tért vissza. Illedelmesen megköszöntem, majd bevettem a gyógyszert és leöblítettem vízzel.

***

Valószínűleg újra elnyomott az álom,mert beszélgetésre ébredtem. Kicsit homályos volt még a látásom először, de pillanatok alatt helyre állt. Körbenéztem a teremben, még levegőt is elfelejtettem venni. Sorban álltak a fal mellett,mindegyik engem kémlelt. A családom, Amber családja, és a kicsi fiúnk..

LOGAN SZEMSZÖGE 1 nappal később, bírósági tárgyalás

Csendben ültem a helyemen, s hagytam,hogy a gondolataim elkalandozzanak. Nem érdekelt mit magyaráz az ügyvédem, úgysem segíthet rajtam.

-Önt, halált okozó testi sértés bűntette miatt életfogytiglanig tartó börtönbüntetésre ítélem.

#46.A végső áldozat!*

Na sziasztok:D Jujj, ide is milyen régen írtam már (örök hála Lilinek, hogy ilyen morbid részekkel látott el titeket^^) Még 4 rész..:'( utálom azt a pillanatot, amikor le kell zárnom/zárnunk egy történetet:'( DE .. nincs de :D Jó olvasást H.&L.

Á,tudom,hogy már a pokolba kívántok minket, de muszáj írnom:$ (Igen,Lili vagyok) Utálom,hogy már itt tartunk,nem akarom,hogy vége legyen..Rettenetesen a szívemhez nőtt Amber:) A részhez pedig annyit,hogy..remélem nem öltök meg minket :$ Na,@Thercegno erre tippeltél? (: Hell,kurva jó lett*-* Na tényleg befejeztem,mert túl sokat dumálok.. Kellemes Olvasást;)

Boldog Húsvétot! ♥

#46.- A végső áldozat

*Justin szemszöge*

Néhány perc alatt egy élet pergett le előttem. A pillanat, amikor megláttam Ambert a videoklipem forgatásán. Ott táncolt előttem, majd pillanatokon belül karjaim közé hullott.. az első csókunk, az összes emlék, minden ami összekötött bennünket. És most ez is.. a halál, az utolsó szó, amelyet nekem szánt. Jelen pillanatban már az sem számított, hogy egyszer elhagyott, és összefeküdt Logannal. Nem érdekelt, mert tudtam, Amber engem szeret. A közös gyermekünk, akire ezek után szomorú jövő vár.

Logan meg fog ölni minket. Meg fogja ölni a gyermekem szüleit. Mi lesz vele ezek után? Anya és Amber szülei gondját viselik majd? És mit fognak mondani neki? Mi lett a szüleivel? Ritkán érzékenyülök el, de Jason-re gondolva könnycseppek szöktek szemembe.

Életem szerelme most ott feküdt nem messze tőlem, egy kopott kanapén. Ez a mocsok még arra sem vette a fáradtságot, hogy felöltöztesse szegény lányt. Csak rádobott egy pokrócot, majd itt hagyott minket. Hová mehetett?

-Amber- szólaltam meg reménykedő halk hangon, de Amber nem reagált. Továbbra is ott feküdt mozdulatlanul. Nem tudtam odamenni hozzá, a kötelek miatt. Csak reméltem, hogy még lélegzik.. de ha nem, akkor talán az a legjobb számára. Nem kell végignéznie, amint ez a szemétláda megöl engem.. Nem tudtam felfogni, hogy Logan ezt tette Amberrel. Hiszen amíg Amber nem jelent meg, végig azt mondogatta, hogy mennyire szereti a lányt. Ha szereti, miért tette ezt vele? Mindig is tudtam, hogy Logan egy szadista állat, de ennyire? Képes volt megölni azt, akit a világon a legjobban szeretett?

-Na mi van, elérzékenyültél, puha pöcs? - jelent meg egy undorító mosoly Logan arcán, s egyre közelebb merészkedett hozzám- Csak nem egy könnycsepp ?- megjátszott egy meglepődést, majd újra felnevetett. A gúny, a gyűlölet, a káröröm.. mindez egy nevetésbe sűrítve.

-Miért tetted ezt vele?

-Hm.. válaszoljak, ne válaszoljak.. nem is tudom, Bieberke. Talán, csak hogy lásd, mire vagyok képes, és mi az, ami minden nap történni fog vele a halálod után.

-És ha már halott?

-Még él- jelentette ki pókerarccal.

-Rajta, mikor ölsz meg?

-Ne legyél türelmetlen, Biebs. Nem is akarsz elbúcsúzni a feleségedtől? .. Hm.. inkább nem adom meg neked ezt a lehetőséget. De ne számíts rá, hogy gyors halálod lesz. Először golyót röpítek a végtagjaidba, s a végén szétlövöm azt a buzi fejedet.

-Tudod Logan, ha majd a mennyországba kerülök, leköpök onnan, hogy tudd, emlékszem a mocskos pofádra.

-Milyen merész valaki.. de tudod, ezt a csatát én nyertem. Nincs esélyed, Biebs. De ha szeretnéd, akkor lefotózlak, és feltöltöm a twitterre, hogy a rajongóid is lássanak. Na ? - vonta fel a szemöldökét, majd nadrág zsebéből kihúzott egy lapos telefont, és a vakuval szinte szemen vágott- Még egyet, mert ezen nem látszik a mosoly- röhögött, és újabb fényképeket készített- Szeretsz modellt állni? - kérdezte könnyedén.

Összeszorítottam fogaimat, s Loganra meredtem.

-Mint valami durcás kisfiú, akinek elvették a kisautóját. Ugye szereted a kisautókat? Biztosan Jason is így van ezzel...

-Ne merészeld még egyszer kiejteni a fiam nevét!

-Gondoltál volna erre akkor, amikor felcsináltad Ambert. De ugye a kisfiúknak eszükbe sem jut olyan, hogy védekezés, nem?

-Mi Amberrel szerettünk volna gyereket. Bezzeg, amikor te születtél fájdalmában még az orvos is felsírt..  de ha először a lábaidat nyomtad volna ki anyádból, talán még reménykedtek volna, hogy legalább a fejed emberien fog kinézni.

-Sértegetsz, bazdmeg?! - Logan kezében a fekete pisztollyal megcélozta térdemet, és teljes erőből meghúzta a ravaszt. A fájdalom szinte szétmarcangolta testemet, de tudtam, nem ez a lövés fog megölni..- Na, milyen érzés?

-Rohadj meg..- nyögtem fel.

-Azt hiszem, szükséged lesz még egyre, hogy észrevedd, ki is itt a főnök, Biebs- vigyorgott, majd másodszor is rám mérte a ravaszt. Csak reméltem, hogy ezúttal megöl, de nem tette. A lövés megint a lábamat érte, pontosan az előző lövés mellett.

Nem kiabáltam, nem sírtam, nem mutattam semmi jelét annak,hogy fáj. Elég ha én tudom,hogy mennyire fáj. Logan..nos, ő csak csessze meg. Egy műmosolyt varázsoltam az arcomra és ez egyáltalán nem esett nehezemre. Az évek során megtanultam, és még az se tudná megállapítani,hogy mű, aki ezzel foglalkozik. Az a szemétláda felvont szemöldökkel nézett rám, bizonyára nem értette,hogy miért mosolygok.

-Látom jó kedved van.-nézett rám gúnyosan. - Majd mindjárt teszek róla,hogy elmúljon.

A másik térdembe is kaptam kettő golyót, de tudtam, ha nem öl meg hamarosan, vagy nem érnek ide időben a mentők és visznek kórházba, meghalhatok. A gondolat,hogy egyedül hagyom a szerelmemet és a kicsi Jasont, ezzel a vadállattal, jobban fáj mint a térdem. Amberre pillantottam, s láttam,hogy valahogy magára húzta a pólóját és a nadrágját. Az arcán egy hatalmas tenyérnyom éktelenkedik, haja összevissza áll, és még mindig sír. De számomra még így is a leggyönyörűbb nő a világon. Nem mozdul, még mindig ugyanúgy fekszik. Résnyire kinyitotta a szemét, s mikor észrevette,hogy őt nézem elmosolyodott.

-Na Biebs, készen állsz? Itt a vég..-röhögött fel Logan.

Ránéztem, s vártam,hogy végre meghúzza a ravaszt,de ő csak bámult rám. Farkasszemet néztem vele,  s még akkor se néztem máshova mikor fejem irányába emelte a pisztolyt. Épp készült,hogy meghúzza a ravaszt,mikor.. Mikor minden olyan gyorsan történt.. Amber felpattant a kanapéról, s elém ugrott.Őt találta el a golyó, ő rogyott holtan a földre. A könnyeim abban a pillanatban előjöttek, mikor láttam a földön elterülve. A golyó a homlokába fúródott, azonnal meghalt.

-Engedj már le te vadbarom!-ordítottam rá Loganre.

Annyira lesokkolódott a látványtól,hogy végül a 'szerelmét' ölte meg,hogy szerintem azt se tudta mit csinál. Leszedte a kötelet a kezemről, én pedig előre buktam. Felszakadt az arcom, de legalább megtudtam támaszkodni, mielőtt kikötözte a lábam. Ha már szóba került a lábam.. nem érzem. Egyszerűen olyan mintha nem lenne, de ez most nem érdekelt. Kézen odakúsztam Amber mellé, s kisimítottam a tincseit az arcából. Istenem,milyen gyönyörű.. A szememet újra könnyháló fedte. Miattam halt meg.. Miattam ölte meg az a fasz. Gondolkozásomból egy sziréna hangja zökkentett ki..

#45.Szörnyeteg!*

Hellóóóóóóóó:DD Újra itt vagyunk, új résszel :DDD Kicsit hosszú lett :DD  Túl a 600(!) komin^^ Nagyon köszönjük:É (L). Nesze neked BigSmilyGirl:DDD Tudod,hogy imádlak<3, de akkor is én nyertem >.< hah:'DDD És ugye tudod,hogy mit jelent ez? :'DD Nem sürgethetsz  :DDD Most örül a fejem xDD  Csak úgy mellékesen.. fél2 van xDD  (L). Ez az egyik kedvenc képem*-* Na,inkább nem is dumálok. Csók.<3

Remegtem a félelemtől. A kéz ami a karomra fonódott visszarántott, s az illető ölében kötöttem ki,pont háttal neki. Nem akartam megfordulni,nem akartam látni őt újra. Még mindig azon tűnődtem, vajon miért tette ezt. Nagyon remélem,hogy nem azért mert anno elhagytam. Mert ha azért csinálja, akkor ez az én hibám. Az én hibám,hogy életem szerelme szenved, hogy halál közeli állapotban van, és utálom magam,hogy ennek tettem ki. Megfordultam, és Logan szemébe néztem. Szúrósan nézett rám, ha a szemével ölni tudna,én már biztosan halott lennék.

Logan elindult, és rángatott magával. Iszonyat erősen fogta a kezemet, semmiképp nem akarta elengedni. Megértem. Ki akarná elengedni azt az embert aki rájött a tervére? A válasz egyszerű ; senki. Követtem -nem mintha tehettem volna mást- , majd mikor a kanapéhoz értünk lelökött rá. Tőlem durván 10 méterre volt Justin a kezénél fogva fellógatva, meggyötört arckifejezéssel és üveges szemekkel nézett rám. 'Mi a francot keresel itt?'-olvastam le a szájáról. Megvontam a vállam. Nem volt kedvem magyarázkodni, meg most nem is tudtam volna, amíg itt van Logan.

Az előbb említett személy közelebb lépett hozzám, s felráncigált a kanapéról. A raktárban lévő egyetlen szék felé lökdösött, majd teljes erejével lenyomott rá. Kezeimet megkötötte hátul jó erősen, majd a két lábamat is összekötötte. Elém állt, a fülemhez hajolt. Ahelyett,hogy belesúgott volna valamit, gyengéden ráharapott, pár másodperccel később pedig nyomott egy csókot az arcomra. Próbáltam ellenkezni, ide-oda rángattam a fejem, de egy könnyed mozdulattal az államnál fogva egyenesbe tartotta. Számhoz hajolt és rányomta ajkait. Követelőzően csókolt, de én nem csókoltam vissza. Egyik kezét végig vezette az arcomon, majd hátul a hajamnál megállt. Éreztem,hogy ennek nem lesz jó vége. Igazam lett. Belemarkolt a hajamba és erősen húzta. Szánakozó pillantással nézett rám, majd elengedett, és kiegyenesedett.

-Mivel nem végeztem a boltba,most elmegyek. Aztán nekem ne rosszalkodjatok.-ördögien elmosolyodott, majd kacsintott.

A nagyobb ajtóhoz ment és kitárta. Beült a kocsiba és kitolatott. Gondosan visszacsukta maga mögött az ajtót, s mikor végleg eltűnt hatalmasat sóhajtottam. Amíg itt volt nem mertem sírni, nehogy azt higgye gyenge vagyok. Igaz, hogy az vagyok, de erről nem kell tudnia. Végig erősnek kell látnia, muszáj éreztetnem vele,hogy nem félek tőle. Ahogy Justinra néztem kitört belőlem a sírás. Tetőtől talpig végig mértem. A haja kócos volt,összevissza állt, az arca meggyötört, szemei vörösek. Póló nélkül volt, jobb oldali mellizmától egészen az alhasáig hatalmas véres csík húzódott, s a csík végénél egy harapásnyom látszódott szépen kitisztítva. A combjánál a gatyája ki volt lyukadva, s hatalmas sebet vettem észre. A cipője eleje épphogy érintette a földet. Egész teste megfeszült. Visszapillantottam arcára, ő még mindig engem nézett.

-Minek jöttél ide?-hangjából sütött (??xdd) az idegesség.

-Belebotlottam a boltba, s nem akartam elhinni,hogy ez a szemét az, ezért hát követtem, és mikor hívtam a zsarukat elkapott..-tekintetemet befúrtam az övébe.

-Nem hiszlek el! Fasznak jöttél ide,Amber. Azt,hogy én szenvedek el tudom viselni, de azt,hogy te.. na azt már nem! És akármennyire szeretnék tenni ellene nem tudok! Érted? Kurvára nem tudok semmit tenni..-kiabált.

-Justin én..-ennyit tudtam mondani mert közbe vágott.

-..sajnálod. Igen tudom. De most őszintén, mire megyek vele? Tudod, volt időm gondolkozni, és ezerszer hálát adtam,hogy nem Te vagy itt. Mert nem bírnám elviselni ha én ülnék ott ahol most te, és te lennél az én helyembe. Az még ezeknél is jobban fájna..-lepillantott a sebeire,majd újra rám nézett- Érted már? Utálom,hogy ide jöttél. Engem akar megölni az a szemét, hát hajrá. Ezerszer inkább viselem el ezt,minthogy elveszítselek..-egy aprót bólintottam.

-Szeretlek.-suttogtam.

Elmosolyodott.Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó, majd Logan bejárt a kocsival. Kipattant az autóból, becsukta maga mögött az ajtót, majd hozzám lépett. Rám kacsintott, s kikötötte a lábam, majd a kezemet is. Felvontam az egyik szemöldökömet, mire ő felröhögött. Aj-aj. Ebből baj lesz.. Megfogta a kezem, felrángatott, és a kanapéra lökött. Felém tornyosult, s kezeimet szétfeszítette a fejem fölött. Elég széles és hosszú volt a kanapé ahhoz,hogy mindketten gond nélkül elférjünk rajta.

LOGAN SZEMSZÖGE

Vigyorogva néztem le rá, annyira szexi volt a cicanadrágban és a felsőtestére tapadt felsőjében. Óvatosan ránehezedtem, és élveztem a helyzetet. A hátamat égette Justin nézése, de nem tudott érdekelni. Még az se érdekelt,hogy lát szeretkezés közben. Egyik kezemmel elengedtem a kezét, de a másikkal azonnal összefogtam két kezét, majd pólója aljához nyúltam és könnyedén megszabadítottam tőle. Próbált ellenkezni, próbált rugdosni, próbálta a kezét kiszabadítani, de nem sikerült neki.

Elképedve bámultam végig felső testén. Egyáltalán nem látszik rajta,hogy szült. A hasa ugyanolyan lapos mint mikor utoljára láttam melltartóba. Közelebb hajoltam a szájához, de ekkor váratlanul lefejelt. Agyamat elöntötte a düh és pofon vágtam. Nem így terveztem, de többé már nem érdekelt,hogy szeretem. Lehúztam a nadrágomat, az alsómat, s szinte letéptem róla a nadrágját. A melltartójával kicsit szórakoztam, de az se jelentett sokáig akadályt. Kezemet végig húztam a hasán, majd mellénél megálltam és jó erősen belemarkoltam. Leengedtem a kezem a bugyijához, majd lerángattam róla. Szétfeszítettem a lábait és durván belehatoltam. Erősen és durván mozogtam benne, arcán végig folytak a könnyek. Még mindig az arcát fogta, pont ott ahol megütöttem. Miután végeztem felöltöztem, és ott hagytam a kanapén. Egy apró pillantást még vettem rá, s láttam,hogy véres lett a kanapé.

-Szörnyeteg..-suttogta.

Újabb díjakat kaptunk!♥

Most nem résszel jövünk,de hamarosan az is fent lesz! :)

Szabályok:

1.Tedd ki a képet a blogodra!

2.Köszönd meg annak akitől kaptad! köszönjük BigSmilyGirl, DarkDevil & Unnieee! :)

3.Írj le 6 dolgot magadról! az előző díjaknál írtunk,úgyhogy most ezt kihagyjuk :DD

4.Küld tovább 5 írónak! (mindketten külön-külön 5 írónak)

Lili:

1. BigSmilyGirl
   
2. Timy21
3. Lily Morgan
4. StarZone
5. BeautifulMelody
6. CassieDM
7. DarkDevil & Unnieee
8. Zitussh
9. Thercegno
10. hableany

Oké,tudom,hogy ez 10..de a magamról írós részben nem írtam semmit.:$ itt meg nem tudtam csak 5öt kiválasztani.remélem elnézitek nekem :'DD

Hell:

1. Seiza
   
2. Thercegno
3. AudreyFictions
4. Avrilgirl96
5. PurpleMagic98
6. Jordin- akinek valamilyen csodálatos módon nem tudom megnyitni a blogjait><" még megfizetsz érte, hogy szünetel><":D

5.Hagyj megjegyzést a blogjukon! őőőoké:D

Nagyon szépen köszönjük!♥

Következő :

Szabályok: (ááá)

Gondolom csak a szokásos.. tedd ki a képet: nem látod?! ott van fent xD
Aztán köszönd  meg akitől kaptad ; köszönjük szépen DarkDevil & Unnieee, AshleyMJane, Vicky9603, samanthawood,DamonTheBest ♥

Írj ki magadról 6 dolgot: ezer bocs, lusták vagyunk ^^ meg amúgy is írtunk már az előző díjaknál..

Meg küld tovább 5 embernek.. Őőőőőőőőőőőőőőőőőő. Sorry. Ehhez is lusták vagyunk ^^Az előző díjat tovább küldtük azoknak akiknek gondoltuk.

Őőőő..mi van még?! ... jaaaaaaa. Hagyj megjegyzést a blogjukon! ; Nos, mivel nem küldjük tovább senkinek, úgy érzem ezt tényleg kihagyhatjuk :DD

Tényleg nagyon-nagyon szépen köszönjük ♥ De rohadt lusták vagyunk így este 11-kor :D Meg amúgy is. Reméljük elnézitek nekünk :D Csók mindenkinek ♥

#44.Végre mindent értek.*

DarkDevil köszönöm a segítséget! <33  És bocsi a hibákért,meg a sok kihagyásért, de nem akart összejönni semmi :$ A kép nem kapcsolódik a részhez,csak megtetszett*-* Ha elolvastátok dobjatok egy komit,lécci:D

Néztem Justin elkínzott fejét, és testét. Még mindig nem értettem, hogy szeretheti ezt a nyálgépet Amber.

- Ettől a sok kínzástól, éléggé megéheztem. Ne mozdulj -vágott egy gúnyos vigyort,mire én a fejemhez kaptam-, nem mintha tudnál!-röhögve léptem a nagyobb raktár ajtóhoz, s kinyitottam.

A kocsiba beülve kijártam, és gondosan visszacsuktam magam mögött az ajtót. A közeli kisbolthoz érve belehúztam a fejembe a kapucnit, s beléptem az ajtón. A sorok között szambázva beledobáltam pár dolgot a kosárba, s elindultam az italos rész felé. Beraktam pár üveg kólát a kosárba, és a pénztár felé mentem. Kicsit elbambultam,mert éles fájdalom térített vissza a valóságba. A fejem hatalmasat csattant a földön, s valaki rám zuhant. A fejemhez kaptam, de szerencsére nem vérzett.

-Sajnálom,bocsánat,hogy rád estem.-hallottam meg azt a hangot amitől még az ütő is megállt bennem.

-Semmi gond.-motyogtam.

Miután lemászott rólam felálltam, s őt is felhúztam. Visszahajoltam a kosaramért és felkaptam. Visszanéztem rá, de azonnal elkaptam a fejem. Nem ismerhet fel. Sokat dolgoztam a tervemen, és végig fogom kivinni! Ebben senki és semmi nem akadályozhat meg. Még életem Szerelme se. Lassan a pénztárhoz értem, feldobáltam a cuccokat a futószalagra, és mikor sorra kerültem fizettem. A kijárat felé vettem az irányt, s a kocsihoz érve bedobáltam a cuccokat a kocsiba.

*Amber szemszöge*

Percekig csak bámultam utána,egyszerűen nem voltam képes elfogadni,hogy ez Ő. Visszatért? És akkor.. akkor esett le mindent.Végre mindent értek. Eldobtam a kosaramat, és rohantam a kijárat felé. Körülnéztem, azonnal kiszúrtam,hogy hogy áll. A kocsimhoz mentem, de úgy,hogy ne vegyen észre. Gyorsan beültem, s vártam mikor indul. Elindult. Én vártam pár másodpercet, s a nyomába eredtem. Tisztes távolságból követtem, ahogy tudtam takartam az arcomat a sállal.

Már kb. 10 perce követtem, mikor észrevettem,hogy lassít és lefordul jobbra. Megálltam az út szélén, s kiszálltam a kocsiból. Elsétáltam addig,ahol láttam,hogy lefordul, s csodálkozva néztem körbe. Csak egy raktárépület volt, de a kocsi sehol.  A raktár nagyon elhagyatottnak tűnt, de 'próba szerencse' alapon elindultam felé. Körbesétáltam az épületet, s rábukkantam egy hátsó ajtóra.

Halkan kinyitottam, szerencsére nem nyikorgott.  Beléptem, s olyan látvány fogadott amitől sírni támadt kedvem. Behúztam magam mögött az ajtót, és leültem a földre. Hallottam szerelmem elkínzott hangját, és ettől tényleg elsírtam magam. Halkan zokogtam,s közben törtem a fejem. Vajon miért csinálja ezt Logan?! Előkaptam a telefonom,hogy tárcsázzam a rendőrséget. Gyorsan elhadartam,hogy hol vagyunk, s mikor nem értették elsőre megpróbáltam újra. Kicsit lassabban,érthetőbben és hangosabban. Annyit tudtam elmondani,hogy egy raktárhelyiségben vagyunk valahol a város szélén,mert valaki kiütötte a telefonomat a kezemből. Reszketve fordultam hátra, és s mikor megláttam ki az  -bár számítottam rá,hogy ő lesz-, felpattantam és elkezdtem a kijárat felé futni. Pillanatok alatt beért, s elkapta a kezem.

Díjakat kaptunk!♥

Szabályok:

1.Tedd ki a képet!

2.Köszönd meg annak, akitől kaptad. - nagyon köszönjük BigSmilyGirl,DarkDevil & Unnieee!:)

3.Írj hat dolgot magadról.

Lili:

• Imádok írni és olvasni:)
• Bármit megtennék a barátaimért.
• Nehezen engedek közel magamhoz valakit, és nehezen leszek szerelmes.
• Utálom az angolt! Számomra a legnehezebb tantárgy! :@
• Abszolút maximalista,harcias,önfejű,akaratos és makacs vagyok.
• Utálom ha valaki elítél anélkül,hogy ismerne.
• +1: Imádom Hellt^^ Fantasztikus író és remek barát! ♥  És DarkDevil-t is nagyon megkedveltem!:)

Hell:

• -Imádok Lilivel írni^^
• -Gyűlölöm az 1D-t, az osztálytársaimat és azokat, akik utánoznak.
• -Szeretnék megtanulni bokszolni, de úgy érzem a modellkedéssel ez nem férne meg egymás mellett xDD
• -Imádom ha beleszólnak az életembe:@
• -Régebben Fluor Tomi fan voltam^^ :D

ENNYI?:D ENNYI.

Szabályok:

1.Értesítsd a bloggert aki adja,hogy megkaptad. kész:D

2.Tedd ki a blogodra. szintén kész :)

3.Írj 6 dolgot magadról! az előző díjnál írtunk,szóval nem írunk újra >.<

4.Írd ki kitől kaptad! köszönjük Thercegno!<3 :)

5.Add tovább 4 írónak. szintén az előzőnél tovább küldtük akinek gondoltuk,szóval ezt most nem :) bocsánat;$

6.Írd ki a szabályokat,hogy mindenki tudja! épp azt írom xD

7.Értesítsd a díjazottakat! khm:D

Még egyszer nagyon köszönjük! ♥

#43.Vérbosszú! Part 4.*

@DarkDevil: most miért kell ennyire türelmetlennek lenni?:D [beteg voltam, ezért hozom csak most a részt:3, türelmetlen DarkDevil kedvéért:'D (+a kedvedért még a kést is megforgatja benne! lili) Jó olvasást!:] (nem találtam másik képet:@ sorry. ja és remélem nem lett túl durva:$ )

*Logan szemszöge*

A raktár elég elhagyatottnak tűnt. Nem valószínű, hogy bárki is ránk talál. Szemügyre vettem a helységet.. a rozsda szinte már mindent megevett, a padló olajtól bűzlött. Tökéletes.. ha úgy tartaná kedvem benzinnel lelocsolhatnám Biebert, aztán meggyújtanám. Előttem égne szét.. Mondjuk az sem kizárt, hogy tűz nélkül is elég. Végül is, forró a gyerek, mint a kályha.

Mázli, hogy Bieber alig nyom hatvan kilót. Simán bevonszoltam a kijelölt helyre, majd unottan vártam, hogy végre felébredjen. Fogalmam sincs, meddig tart a Q10-es hatása, de kezdtem unatkozni.

-Jó reggelt mókuskám- próbáltam utánozni Amber hangját, majd letérdeltem az alvó Bieber mellé, és ujjaimat végighúztam ragadós arcán. Pfúj, ez meg mi? Orromhoz emeltem karomat, és jobban megfigyeltem az anyagot, amely Bieber arcáról ragadt az ujjamra. Illata alapján alapozóra, vagy valami hasonló női dologra tippelnék. Gusztustalan. És Ambernek egy ilyen festett fejű forró alak kell?!

-Amber? - szólalt meg, csukott szemmel. Na végre, hogy felébredt.

-Persze.. csak szeretnéd, te rohadék!-csúnyán néztem Bieberre, s vártam, hogy kinyissa szemeit.

-Logan?! - kapott észre elég gyorsan, s kezeivel segítve magát, megpróbált elmászni. Felőlem.. úgysem jut messzire- Hol vagyok, és mi ez az egész?! Mit csináltál Amberrel?! Ha egy ujjal is hozzá érsz..!! Én.. én .. én esküszöm kinyírlak te szemétláda! - kezét fenyegetően emelte fel, én pedig a képébe röhögtem.

-Bieber.. Bieber. Most jöhetne egy férfias verekedés Amber kegyeiért, de nem is tudom.. nincs méltó ellenfelem erre a célra. Nem fogom még jobban bemocskolni a kezeimet.. az alapozóddal! - nevettem.

-Az nem alapozó te szerencsétlen. A fotózáshoz kellett volna, ahová éppen készültem. De tudod, aki a bányákban meg a sitten tölti az élete nagy részét, az csak a mocskot ismeri, meg a piszkos ruhákat. Na meg nem telik neki arra, hogy fenntartsa Ambert. Értsd meg, Amber az enyém.

-Volt- abban a pillanatban kihúztam a pisztolyt a kabátom zsebéből. Éppen annyira, hogy Bieber jól lássa, kivel van dolga.

-Q10?- vonta fel a szemöldökét- Ha már kínozni akarsz, miért a gyors halált okozó fegyvert választottad? Gyors halál.. ezzel a cuccal egy másodperc alatt kinyiffanok. Amatőr vagy Logan..

-Amatőr? Amatőrnek neveztél, te kis semmirekellő pöcs?!- a táskámhoz sétáltam, és kivettem belőle egy kisebb kést. Na most meglátod, ki itt az amatőr. Letettem a pisztolyt, s most már késsel a kezemben álltam Biebertől nem messze.

-Azért megköthettél volna- nevetett fel, majd könnyedén lábra állt.

-Basszameg- mordultam fel. Erről teljesen elfeledkeztem.

-És most mi lesz? Elvágod a nyakamat? Úgy fogsz megölni, mint a csirkéket szoktad, mocskos paraszt.. mert nem vagy több- sértegetett gúnyosan.

Justin átnézte a helységet. Az egész raktárt szemügyre vette, pontról pontra.

-Nem menekülsz.. itt fogsz megdögleni- röhögtem, s egyre erősebben szorítottam a kést.

-Logan.. - szólított meg- Az ott komolyan egy nyitott raktár ajtó?! - arcomról azon nyomban lefagyott a mosoly. Bieber futni kezdett, egyenesen az ajtóig, amit eddig észre sem vettem, ugyanis nem ott jöttem be. Elképesztő, hogy ez a melegcsávó milyen jó formában van. Háromszor gyorsabban futott nálam, az tény. Hiába futottam volna utána, esélytelen, hogy utolérjem. Egyetlen dologban bízhattam, az pedig a késem. Megálltam, s pillanatokon belül elhajítottam. Csak remélni tudtam, hogy célba ér. A dolgok gyorsan történtek, Bieber felkiáltott, majd a földre rogyott.

Büszkén mentem oda hozzá, hogy megnézzem, mekkora kárt is okoztam szegényben. A kés a lábába állt. Jobb láb alsó rész hátsó fele. Nem hatolt be elég mélyen, tehát a vérveszteség is minimális. Gúnyosan felröhögtem,majd a táskám felé indultam.Lehet,hogy először elfelejtettem megkötözni, de ami késik az nem múlik.. Elővettem a táskámból a két kötelet és Justin felé indultam. Kirántottam a lábából a kést és kicsit odébb hajítottam. A rövidebb kötelet a lába köré tekertem,s szorosan megkötöttem, utána pedig a hosszabb kötelet a kezére kötöttem. Próbált ellenkezni, de nem ért el vele sokat. Felemeltem,és a kezére csomózott kötél végét felkötöttem a plafonból kiálló vasrúdra,úgy,hogy a lába épp,hogy nem ért le a földre. Így 'szegény' nem tudta magát támasztani,s teljes teste megfeszült.

A világfájdalom az arcára volt írva, de az istenért se kiáltott volna fel. Még.. Úgyis elérem,hogy felkiáltson,hogy szenvedjen. Hamarosan kiderül,hogy milyen fából faragták,és,hogy meddig bírja a szenvedést. A raktárban lévő egyetlen széket odahúztam, és kb. 5 méterre tőle leültem. Kinyitotta a szemeit, és utálkozó pillantásokkal engem fürkészett. Önelégülten elmosolyodtam, majd a fegyveremet kezdtem forgatni a kezemben.

-És amúgy mi a terved velem?-szemembe nézett.

-Eltüntetni láb alól,de azt hittem ez világos..-hátradőltem a széken,és kezeimet összefontam magam előtt.

-Tudod,hülyébb vagy mint hittem!

-Igazán?-vontam egy egyik szemöldököm.

-Igen.. Azt hitted,hogyha engem megölsz Amber visszamegy hozzád?-röhögött fel.

-Te is tudod,hogy valahol mélyen engem is szeret..-vágtam vissza gyorsan.

Látszólag elgondolkodtatta a válaszom,mert lehajtotta a fejét, és egy ideig csendben maradt. Felálltam a székről, és elmentem a késért. Odaléptem és széthasítottam vele a pólóját. Ő egyenlőre érintetlen maradt.Egyenlőre!

-Tudod,gondolkoztam.És arra jutottam,hogy dögölj meg!-nyomatékosan megnyomta az utolsó két szót.

Válasz helyett gúnyosan felröhögtem, és gyorsan végig pásztáztam felsőtestét (nem vagyok meleg). Hasán rendesen kirajzolódnak a kockák, viszont a mellizma alig látszik. Közepes erővel belenyomtam a kést a jobb oldali mellizmába, és végig húztam egészen az alhasáig. A kés nyoma vérzett,fájdalmas arc kifejezését látva, eléggé szenvedett. Ugyanezen a csíkon még kétszer végig húztam a kést, egyre nagyobb erővel. Vérző sebére pillantott, majd rám nézett. -Csak ennyit tudsz?-kérdezte. Hirtelen dühtől vezérelve a kést hatalmas erővel belenyomtam a bal combjába. Arca azonnal eltorzult, s fájdalmasan felnyögött. Hátráltam, és visszaültem a székre.

Láttam,hogy nagyon küzd a könnycseppek ellen. Recésen vette a levegőt, s egyre csak a sebét nézte. Először csak apró folt, s pár másodperccel később egy egész nagy vérfolt volt a nadrágján. A kés még mindig benn állt a lábában. Könyörgő pillantásokat küldött felém, mire én felálltam. A késért nyúltam, de nagy bánatára nem kihúztam a lábából,hanem megforgattam. Ennyi volt. Elszakadt nála valami. Hatalmas hangerővel felkiáltott,szinte beszakadt a dobhártyám. Két forgatás után kirántottam belőle a kést, s az övemet rászorítottam,hogy meggátoljam a vérzést.

-Mondtam,hogy fájdalmas és hosszú halálod lesz!-kacsintottam rá,majd a kocsihoz mentem, kivettem az első ülésről egy üveg kólát és a hajnalba vett szendvicsemet, s visszasétáltam a székhez,majd leültem rá. Justin fájdalmas arccal pillantott a szendvicsemre. Szinte pillanatok alatt megettem az egészet, majd ittam rá egy kis kólát.

-Csak nem éhes vagy?-néztem rá felvont szemöldökkel. Ő csak megrázta a fejét.

Tőlem kicsit jobbra volt egy régi kanapé, és mivel unatkoztam, nagyon jó céltáblának bizonyult. Fogtam a kést és céloztam. Beleállt az oldalába. Érte mentem, kivettem, majd a széktől újra céloztam. Elvoltam ezzel úgy fél óráig, mikor hirtelen eszembe jutott valami. Justin felé pillantottam. Az a meleg fiú, aki az elején szuper formába volt, most épp,hogy él. A hasára rászáradt a vér, a nadrágján hatalmas folt ékeskedik, az arca meggyötört. Hirtelen ugatásra lettem figyelmes, s elindultam a hang irányába. A hátsó ajtón át kimentem, s egy  a szomszéd kerítése előtt álló vad kutyával találtam szembe magam. Elindult felém, szinte leterített a földre és szaglászni kezdett. Még közelebb lépett, s a kezem felé kapott. Majdnem leharapta. Először nem esett le,hogy miért, de aztán megvilágosodtam. A vér. Érezte Bieber vérét a kezemen. A levegőbe lőttem,mire a kutya lenyugodott, s megfogtam a nyakörvét, és beirányítottam a raktárhelyiségbe.

Egészen a székig irányítottam, és ott elengedtem. Feljebb emelte a fejét, s körbe szaglászott. Elég ijesztő tekintettel meredt rá,majd megindult felé. Valamilyen oknál fogva, nem a lábához, hanem a hasához kapott. Aztán olyan gyorsan történt minden..Szinte láttam a kutya éles fogait, s másodpercekkel később Justin éles kiáltását. Előkaptam a zsebemből a Q10est és a levegőbe lőttem. A kutya megijedt, s hátrált pár lépést. Mikor megbizonyosodott róla,hogy a hang abba maradt, újra megindult Bieber felé. Újra lőttem, majd elkaptam a nyakörvét és kirángattam. Még egyszer utoljára lőttem, a kutya pedig elszaladt.

A kocsihoz mentem, előkaptam az elsősegély dobozt, kerestem gézt és fertőtlenítőt, majd odamentem ahhoz a döghöz. A sebét leste, és szeméből szüntelen potyogtak a könnyek. Öntöttem egy kis fertőtlenítőt a gézre,majd szépen elkezdtem kitisztítani a sebét. Folyton felszisszent, mérhetetlenül szenvedett. Láttam rajta. Elértem a célom felét. Szenved. A következő lépés a halál. Mikor végeztem a sebével bekötöttem, s leültem a székre.  Akár mennyire jó indulatúnak tűnik,hogy kitisztítottam a sebét, csupán azért volt,hogy ne ebbe haljon bele. Én fogom megölni, és nem a kutya.

-Na, érzed már milyen pocsék szenvedni?-kérdeztem, majd rápillantottam.

#42.Vérbosszú! Part 3.*

@DarkDevil: figyelmedbe ajánlom ezt a részt :DD kiélheted a Justin utálatodat :'DD

A kép szintén nem illik a részhez :)Jó olvasást!:) H. & L.

*Logan szemszöge*

Hajnali négy óra van, és én már ébren vagyok. Egész éjjel alig aludtam valamit. A terv részleteit dolgoztam ki, mindennek tökéletesen kell passzolnia. Egy apró hiba is végzetes lehet,én pedig nem engedhetem meg magamnak a botlást. Justinnak meg kell halnia! Mindenáron! Ezekkel a gondolatokkal magamra kaptam a tegnapi álruhám, fogtam a táskám és kimentem a kocsihoz. Bérelt autó,nem épp a legnagyobb,de a célnak megfelel.

Bepattantam, és indítottam is. Durván 10 perc alatt ott voltam Amberék utcájának végében, s leállítottam a kocsit. Innen épp ráláttam az egész utcára, köztük szerelmem házára is.

Hogy választhatta helyettem Justint? Pedig én tényleg szeretem őt, nem úgy mint az a nyálgép. Jó,lehet,hogy vannak fekete üzleteim, de attól még szeretem. Azt hittem ez elég lesz. Azt hittem elég lesz tiszta szívből szeretni őt, bármit megadni érte, de úgy látszik nem elég... Sőt kevés!

Fáradtan bámultam ki a szélvédőn. Az utcai lámpák még világították, de egyre világosabb lett. Lassan kel fel a nap. Hátradőltem az ülésen és lehunytam a szemem. Most már tényleg csak órák kérdése,hogy a mi híres tinisztárunk kitegye a lábát a házból.Elér az utca végére, én pedig lecsapok. Mint a ragadozó az áldozatára. Egyszerűen nem lesz esélye menekülni.

Elméletben tökéletesen hangzott a tervem. A gyakorlat pedig csak rajtam múlik. Többször lejátszottam fejbe,hogy melyik lépés után melyik következik. Nem görcsölök. A haragom mellett minden érzésem eltörpül. Egyetlen cél lebeg a szemem előtt: megölni Justint! Semmi nem fontos, csak ez.

*3 órával később*

Már a harmadik üveg kólát döntöttem magamba,mikor kinyílt Amberék házának ajtaja,és az a pöcs lépett ki rajta. Ez az. Eljött az én időm. Most vagy soha! Megvártam míg majdnem elért az utca végére, és indítottam. Szépen lassan haladtam, s nem sokkal mögötte megálltam. Hátranézett, intett,majd tovább sétált. Vagyis csak sétált volna.. Mögé léptem és a Q10essel fejbe vágtam.

Hanyagul csuklott össze előttem, gyorsan visszarohantam a kocsihoz és kinyitottam a csomagtartót. Visszamentem Justinért,megemeltem, és betettem a csomagtartóba. Bezártam, beültem előre és elindultam a raktárhelyiségig. Közel 10 perc alatt ott voltam. Kinyitottam a raktár nagyobb bejárat és bejártam a kocsival. Nem láthatják,hogy van itt valaki.

A táskámat ledobtam egy székre,majd az 'áldozatomat' a csomagtartóból kiszedve a földön hagytam. Áttapogattam a zsebeit, és az egyikbe meg is találtam a telefonját. Leszedtem a hátlapját, kivettem az aksiját, és a sim kártyát összetörtem. Így nem találnak rá.

#41.Vérbosszú! Part 2.*

Túl az 500 komin!:) Köszönjük!:) A kép nem illik a részhez,csak nem találtam másikat.:O Bocsi,hogy rövid.:$ A holnapi hosszabb lesz!:) Jó olvasást! H. & L.

*Logan szemszöge*

-Kérem a Canadai járat utasait,hogy kapcsolják be a biztonsági öveiket. A leszállást hamarosan megkezdjük! -hihetetlenül megkönnyebbültem mikor ezt meghallottam.

Justin hosszú és fájdalmas halála után végre csak az enyém Amber. És ami az egészben a legjobb,hogy soha nem jön rá,hogy én öltem meg azt a nyálgépet. Mikor megtudja a sokkoló hírt ott leszek mellette és megvigasztalom. Elmondom neki,hogy mennyire sajnálom és rám bármikor számíthat. Önként a karjaimba borul és visszajön hozzám. Jobb élete lesz mellettem!

A leszállás után egyből bepattantam egy taxiba és a központtól kicsit távolabb lévő motelbe mentem. Kivettem egy szobát,s ledőltem az ágyra.Kell egy jó terv, és egy teljesen elhanyagolt búvóhely,elvégre ide még sem hozhatom Justint. Magamra kaptam egy kapucnis felsőt,jól ráhúztam a fejemre, és felvettem egy napszemüveget.

Kiléptem a motel ajtaján,egyből megcsapott a hideg szél.Fél óra séta után találtam egy elhagyatott raktárhelyiséget.Az ajtó résnyire nyitva volt. Bedugtam a fejemet a résen,és óvatosan körül néztem. Nem láttam bent senkit. Jobban kitártam az ajtót és beléptem. Körbesétáltam a helyiséget, s örömmel nyugtáztam,hogy legalább 5 éve senki nem járt itt.

Szinte mindent vastag porréteg borított. A szomszéd telkek szinte üresek,csak néhol állt egy-két ház. Csodálatos hely. Itt senki nem fog ránk találni, és könnyen eltüntethetem Bieber-t.  Kiléptem az ajtón és elindultam vissza a motelbe. Mikor visszaértem leültem az asztalhoz, és a recepción kért várostérképen elkezdtem megkeresni Amberék házát. Pillanatok alatt megtaláltam,és egy piros csillaggal jelöltem. A következő helyszín a raktár volt. Nem hosszú az út egyik helyszíntől a másikig. Holnap reggel az utca végén elkapom Justint, beteszem a csomagtartóba és meg sem állunk a búvóhelyig.

Senki nem fogja észrevenni estig,hogy eltűnt. Addigra viszont már nem lesz nála telefon, így nem tud jelezni,hogy hol van.

Vajon tudni fogja,hogy ki rabolta el? Vagy ha tudja, akkor tudja azt is,hogy miért? Esélytelen. Annyira balfasz. Soha nem gondolt még bele tetteinek következményeibe, és ha jól gondolom akkor Amber se mondta el neki,hogy időközben párszor jelentkeztem. Nos,édes a bosszú,és nem hizlal.

#40.Vérbosszú! Part 1.*

Csajook^^ köszönjük azt a rengeteg kommentet^^ 490*.* Hogy tetszik a háttér?:$  Most pedig hosszú idő után, én is jelentkezem egy résszel:) És imádjuk L.-t, hogy mostanáig tartotta a frontot!:) Jó olvasást! H. & L.

*Logan szemszöge*

Az embert gyakran hajtja a bosszúvágy.. Általában, mert ártottak neki. Valami olyan dologgal, ami az életében meghatározó tény volt, s most minden megváltozott. Elszakítottak tőle valakit. Valakit, aki az övé volt, s őszintén szerette. Úgy éreztem Amberrel az örökkévalóságig fog tartani ez az egész.. Olyan volt, mintha egy mesébe csöppentem volna, amikor először találkoztunk. Aztán az a sok emlék, amely a fejemben cikázik, s nem tudom őket törölni.

Annyiszor csalódtam már lányban, ez azonban más.

Most nem egy lány szabadult meg tőlem, hanem A Lány. Amber volt az, akit mindeddig a legőszintébben szerettem. Az az éjszaka, amikor Justin Bieber ránk rontott a hálószobában.. még akkor is azt mondta, engem szeret. Képes volt velem lefeküdni, hogy bizonyítani tudja.

Egy újabb fontos lépés lesz ez az életemben. A döntés, hogy gépre szállok, és visszajövök Kanadába, s lehet, hogy itt töltöm majd életem utolsó napjait, egy már biztos, Amberrel és a fiával. Képes leszek befogadni az apróságot, bár a tudat, hogy ez is Justin Bieber tulajdona, azért eléggé lehangoló.

Lényegtelen, ha Amber boldogságához kell ez a kölyök is, én elfogadom.

-Kérem a Canadai járat utasait kapcsolják be biztonsági öveiket. A felszállást hamarosan megkezdjük- a szó, amely a megkönnyebbülést jelentette. Egy rendőr sem lépett be az utastérre, hogy elkobozza azt, amit nehezen sikerült feljuttatnom ide. Szerettem volna pillantást vetni a hátizsákomban pihenő szemem fényére, a Q10esre, amelyet Scharlet, régi barátomtól szereztem. Azt mondta nagyon ritka darab, ami még jobb, hogy apró és alig csap zajt, amikor elsül. Tökéletes.. Justin Bieber a kezem által fog meghalni, halkan, de hosszan. Szeretném őt megkínozni, és móresre tanítani, mielőtt kimondja a végső búcsút, és távozik.

Amber semmit sem fog sejteni, s mint közelben levő jó barátra, rám támaszkodik majd, amikor az összeroskadás szélén áll.. később pedig rettenetesen hálás lesz, hogy élete szerelme távozása után vele voltam, s gondoskodtam róla, meg a piciről.

-Hozhatok Önnek valamit?- jelent meg egy meglehetősen csinos, stewardess. Fekete szoknyája mintha saját kezűleg lenne lerövidítve, s alig takart valamit. Felső testét egy szinte átlászó, sokat mutató, mély dekoltázsú fehér ing borította. Egy pillantást megért.

-Szénsavmentes ásványvizet, ha lehet.

-Máris hozom- ezekkel a szavakkal táncolt el előttem, magas fekete cipőjében egyensúlyozva.

Ha nem lenne Amber, kétségkívül ezt a lányt választanám. Arca csinos, szolidan sminkelt.. Dús ajkai pedig fokozzák a hatást, s ellenállhatatlan nagy barna szemeit már részletezni sem kell.

Hamar ki kell vernem őt a fejemből, ha örökre Amberrel szeretnék maradni.. Azután pedig nem rosszalkodhatom más lányokkal.

Azonban gondolataimat hamar Justin Bieberre tereltem. Már csak néhány óra választ el attól, hogy a csövet a tarkójára helyezzem, s meghúzzam a ravaszt. Már csak néhány óra.. Miamiban szálltam fel, tehát nem lesz hosszú az utazás. Valószínűleg pihenni sem tudok itt rendesen, szükség lesz egy hotelre, ahol el leszek, amíg kidolgozom a tervem összes pontját. Részről részre..

Vajon mit szólnak majd a rajongó lányok, amikor megtudják a sokkoló hírt? Justin Bieber halott.. Justin Biebert megölték.. bár a nevem terv szerint titokban marad, mindenkit érdekelni fogja az elkövető, s én nem jelenthetem ki büszkén: Justin Bieber gyilkosa vagyok. Mindenért megfizet az a kis szerencsétlen. Elrabolta tőlem Ambert, aztán felcsinálta, hogy örökre hozzá kösse magát. Ha az én pisztolyom kell hozzá, akkor az lesz az ami mégis elválasztja őket.

#39.Rebeka.*

Hajnali fél3,(ti majd csak pár óra múlva kapjátok meg:D) mindjárt bealszok, úgyhogy bocsi a hibákért:$ Már csak 20 komi és 500!:3  Jó olvasást; H. & L.

Kitöröltem az SMS-t, és zsebre vágtam a telefonom. Feltápászkodtam a kanapéról és elindultam a lépcső felé. Az emeleten Jason szobájába mentem, s mosolyogva nyugtáztam,hogy elaludt. Jus az arcát fürkészte, tekintetében boldogságot véltem felfedezni.

-Justin nézünk egy filmet?-suttogtam,nehogy felébresszem Jasont.

-Persze,menj és válassz valami filmet.-válaszolt mosolyogva.

Sarkon fordultam és visszamentem a nappaliba. Egy kis cetli volt az egyik fotel karfájára ragasztva. Leszedtem róla,s elolvastam. ,,El kellett mennem,mert apád hívott.Majd érkezem.Puszi:Anyu.'' Kidobtam a kis cetlit, majd letérdeltem a DVD-s polc elé. Kiválasztottam az Eredetet, és elmentem a konyhába popcorn-t csinálni. Mire visszaértem Jus már ott ült a kanapén kezében a távirányítóval. Lehuppantam mellé, ő magához ölelt és elindította a filmet. Kb. a film közepén tartottunk mikor csengettek. Megállítottam a filmet,s kinyitottam az ajtót. Egy számomra idegen tini állt az ajtóban, nem lehetett több tizenhatnál.

-Segíthetek?-néztem rá mosolyogva.

-Azt hiszem igen,vagyis,izé..nem tudom,hogy jó helyen járok-e.-motyogta alig hallhatóan.

-Hát ezt könnyen kideríthetjük.Kit keresel?

-Justint..Rebeka vagyok.Rebeka Black.-bizonytalanul elmosolyodott.

-Rendben van,gyere be.-mosolyogtam rá,majd jobban kitártam az ajtót,hogy betudjon jönni.

Amíg Rebeka levette a cipőjét és a farmerdzsekijét,én odamentem Jushoz, és suttogva,szinte alig hallhatóan szóltam neki,hogy ki keresi. Komótosan feltápászkodott és elindult Rebeka felé.

-Justin? Úristen,annyira örülök,hogy újra látlak!-mondta,majd elmosolyodott. Megindult Jus felé azzal a szándékkal,hogy megölelje.

-Most miért nem ölelsz meg?-kérdezte Rebeka,szinte hisztérikus hangnemben.

-Figyelj,nagyon kedves és aranyos lány vagy, de ami történt az azért történt mert be voltam nyomva. Ha józan lettem volna,akkor nem történt volna ez.Én szeretem Ambert.-mondta Justin, és végig Rebeka arcát kémlelte.

Nem mondanám,hogy egészséges volt szegény kis csaj arcszíne. Először totál elfehéredett,majd elvörösödött(az idegtől),és ész nélkül ordibálni kezdett.

-Szereted,mi? Oda ne rohanjak! Ha annyira szeretnéd nem feküdtél volna le velem.. És ne mond,hogy nem élvezted!-kiabált a csaj,majd rám kacsintott. He? Miért rám?!

A csaj közelebb lépett Jushoz, és minden tiltakozása ellenére megcsókolta. Vagyis csak akarta. Épp,hogy ajkait rányomta az ajkára, Jus ellökte magától. Rebeka a lendülettől a földre zuhant. Mikor rám nézett gúnyos mosolyra húztam a számat, s középső ujjamat felmutatva jeleztem,hogy egész nyugodtan kapja be! Idegesen felpattant, megkereste a cipőjét és belebújt,majd kabátját magára rángatva kiviharzott a lakásból.

Odaléptem Jushoz, ő szorosan magához ölelt, én pedig belefúrtam a fejem a vállába.

-Sajnálom.-suttogta a fülembe.

-Mit?-egy kicsit eltoltam magamtól,hogy szemébe tudjak nézni.

-Hogy megmondtam neki,hogy laksz,és,hogy idejött..-motyogta.

-Ne is foglalkozz vele!-gyorsan nyomtam egy csókot a szájára,majd megindultam az emelet felé,hogy megnézzem a kisfiúnkat.

#38.Vallomás és egy aggasztó SMS.*

Köszönjük a komikat!:) Ahogy ígértük,itt az új rész.

Jó olvasást! :)

H. & L.

Másnap reggel roppant nyűgösen, és abszolút kialvatlanul ébredtem. Nyilván azért,mert egész este alig aludtam, végig forgolódtam. Óvatosan kiszálltam az ágyból - mert mellettem feküdt Jason-, és elindultam a fürdőbe. Ahogy a tükörbe néztem szabályosan megijedtem magamtól. A hajam összevissza állt, a szemem tiszta piros, alatta hatalmas fekete karikák húzódnak, a sminkem szétfolyt.

Megmostam az arcom, megfésülködtem és fogat mostam. Mivel semmi étvágyam nem volt ezért inkább visszamentem a szobámba. Átöltöztem melegítőbe, előkerestem a fotóalbumomat és leültem a fotelba. Gyorsan végig lapoztam, de az utolsó oldalon elidőztem. Az esküvőnk. Akkor még minden rendben volt.

Bárcsak visszapörgethetném az időt. Nagyon sok mindent megváltoztatnék. Most már nem állnék le Logannel beszélgetni, nem tekintenék rá barátként, de főleg nem feküdnék le vele. Elmondanék mindent Justinnak, nem veszekednék vele,mert tudom,hogy nála jobb férjet sose kapnék.

Gondolkozásomból Jason sírása zökkentett ki. Felálltam, a helyére tettem a fénykép albumot és felvettem az ölembe a kisfiamat. Nyomtam egy puszit az arcára és levittem a konyhába. Megreggeliztettem, átöltöztettem, s befektettem a babakocsiba. Már épp indulni készültünk,mikor valaki elkapta a karom. Megfordultam és tekintetemet belefúrtam az övébe.

-Mit akarsz Justin?

-Bocsánatot kérni..-időközben elengedte a kezemet, és az arcomat fürkészte.

-Nem gondolod,hogy ez egy kicsit kevés?

Kiléptem az ajtón és becsuktam magunk mögött. Jason a babakocsiból fürkészte az eget. Elsétáltunk a közeli parkba, megálltam az egyik padnál és kivettem a babakocsiból. Leültem a padra, a kisfiam pedig ott kuncogott az ölembe. Minden egyes emberre rámosolygott aki elment előttünk, ők pedig mosolyogva intettek neki.

Kezdett hűvös lenni, ezért inkább elindultunk vissza, nem akartam megkockáztatni,hogy megfázzon. Anyu már várt rám, átvette tőlem Jasont, és szólt,hogy üljek le a tévé elé, és kapcsoljak a hatos csatornára. Felment az emeletre a kisfiammal, én pedig szó nélkül levágtam magam a kanapéra, és az említett csatornára nyomtam. Épp a sztárhírek kezdődött, nem igazán értettem miért kell ezt néznem.

Pár perc múlva választ kaptam a kérdésemre.

,,Justin Bieber vallomása!''-olvastam a képernyőn. Pár pillanat múlva elindult egy felvétel.

-Justin! Kérem,csak egy kérdésre.-hallottam egy idegen nő hangját.Gondolom ő volt a riporter.

-Igen?-nézett a kamerába Jus.

-Együtt vannak még a feleségével? Mostanában nem igazán hallunk magukról.-Justin kikapta a riporter kezéből a mikrofont, és a kamerába nézve beszélni kezdett.

-Igen,együtt. De tegnap elég csúnyán összevesztünk. Berúgtam este, és hazaérve leordítottam a fejét. A lehető legundorítóbb módon viselkedtem vele, és nagyon csúnya jelzőkkel illettem, holott egyik se volt igaz rá. Lehet,hogy anno félrelépett, hogy nem mondott el valamit a múltjából, de kit érdekel? Mindig mellettem volt, mindig kiállt mellettem, soha nem kérdőjelezte meg azt,hogy igazat mondok-e. És igen, lehet,hogy összevesztünk, és legtöbbször miattam, de számomra Ő az egyetlen nő a Földön. Mióta együtt vagyunk soha nem néztem rá más lányra, hiába van több millió lány aki szeretne a közelembe férkőzni. Ő az a nő, akitől még a mai napig megremeg a térdem,izzad a tenyerem, és eszeveszettül dobog a szívem mikor meglátom. Minden egyes alkalommal újra és újra beleszerettem. Kicsivel több mint másfél éve alkotunk egy párt, és még sosem vesztünk ennyire össze! Amber, nagyon sajnálom a tegnap estit! Számomra te vagy a nagy Ő, a feleségem, és a gyermekem anyja. Nagyon szeretlek! - visszaadta a riporternek a mikrofont, hátat fordított, és ment tovább a dolgára.

A harag amit eddig éreztem, egyik pillanatról a másikra eltűnt. Rájöttem,hogy a veszekedés ellenére is igazán szeretem. A bocsánatkérése leírhatatlanul jól esett.

-Anya,elmentem! Vigyáznál Jasonre?-kiabáltam fel az emeletre.

-Persze.-jött a válasz. Gyorsan belebújtam a cipőmbe, magamra kaptam a kabátomat és elindultam Justinék háza felé. Kopogás nélkül bementem a házba és elindultam a szobája felé fel az emeletre. A szoba ajtója résnyire nyitva volt. Bekukucskáltam. Háttal állt nekem, ezért óvatosa mögé lopóztam, s két kezemet dereka köré fontam.

-Szeretlek,mindenkinél jobban!-suttogtam a fülébe.

Megfordult,tekintetét az enyémbe fúrta. Kezeimet felcsúsztattam a nyakára, és ott összekulcsoltam őket. Egyik kezét derekamra helyezte, s még közelebb húzott magához. Egy tű se fért volna el közöttünk. Szabad kezével kisimította a szemembe logó hajtincset, s ajkait enyémre nyomta. Gyengéden megcsókolt, én pedig azonnal visszacsókoltam.

A gyomromban lévő pillangók azonnal megkezdték munkájukat, ugyanúgy ahogy az elmúlt másfél évben bármelyik csókunknál tették. Most,hogy túl voltunk  a kapcsolatunkat eléggé veszélyeztető veszekedésen, bátran kijelenthetem,hogy biztosan megtaláltam a nagy Ő-t.

-Gyere,menjünk haza.-mondtam,majd mélyen a szembe néztem.

Bólintott, s kezét rákulcsolva az enyémre mentünk ki a házból. Gyalog tettük meg az utat a házunkig, s mikor bementünk mindenki mosolyogva fogadott. Örültek,hogy kibékültünk. Jason egyből az apja ölébe kívánkozott(persze szó nélkül). Nyomott egy apró nyálas puszit az arcára, és felnevetett. Justin egyből felvitte az emeletre, és elkezdett vele játszani. Addig segítettem anyunak elmosogatni, és kicsit rendbe vágni a konyhát.

Anyuval épp levágtuk magunkat a kanapéra,mikor a telefonom rezegni kezdett a zsebemben. Gyorsan elővettem, és megnyitottam a bejövő SMS-t. A számot nem ismertem fel, de amikor elolvastam a szöveget egyből tudtam ki írta.

,,Ne aggódj,nem felejtettelek el.Még találkozunk! Tudom,hogy hiányzom;)''

#37.Ezen nincs mit megbeszélni!*

Sziasztok csajok:) Nem szeretnénk nagyon elkiabálni, de úgy látszik,hogy végleg visszatértünk. Borzasztóan sajnáljuk amiért ennyire elhanyagoltuk a blogot, és titeket, de nem volt időnk! gyenge kifogás,tudom! Kárpótlásul eléggé izgalmas részt hoztunk. Millió puszi :)

Jó olvasást újra!

H. & L.

*Fél évvel később*

A kicsi Jason egyre jobban nőtt, s ma fél éves. Tartottunk egy kisebb bulit neki, szűk családi körben. Rengeteg ruhát és játékot kapott, s abszolút jó kedve volt egy ideig. Egyetlen egyszer sem hisztizett semmiért, csillogó szemekkel pillantott mindenkire, s apró kacajok hagyták el a száját. Viszont elég aggasztó volt számomra,hogy semmit nem evett. A kedve egyik óráról a másikra romlott el, s nem volt kedve játszani.

Felkaptam az ölembe, és anyuval együtt felmentünk az emeletre. Azonnal megmértük a lázát, és hát..38,2. Anyu azonnal hozott lázcsillapítót, s valahogy beadta a kisfiúnknak.

-Anya,megtennéd,hogy elküldöd a ..?-kezdtem, de közbevágott.

-Menj, és köszönd meg az ajándékokat, én majd lerendezem Jasont.-mosolygott rám.

Magam mögött halkan csuktam be az ajtót, s lementem a vendégekhez. Egyesével elmondtam mindenkinek,hogy belázasodott Jason, ezért szeretnénk vele foglalkozni, és köszönjük az ajándékokat. Mindenki megértően bólogatott, gyors ölelés és már le is léptek. Nem akartam felmenni,mert hátha megzavarom anyut az elaltatásban. Nekiálltam,hogy rendbe rakjam a nappalit és a konyhát. Az ajándékokat felpakoltam a lépcsőre, elmosogattam, felsöpörtem, felmostam és kisikáltam a szőnyeget. Valaki ráborította a kólát. Jee.

-Hé kicsim, én most elmentem. Nem sokára jövök!- mondta Justin, nyomott egy apró puszit az arcomra és már le is lépett.

-Ööö.Oké.-motyogtam magamnak.

Az emelet felől még mindig sírás hallatszott,ezért levágtam magam a kanapéra és benyomtam halkan a tévét.

**

Utálok ajtó csapkodásra ébredni. Azt hiszem elég unalmas volt a film amit néztem, mert arra ébredtem,hogy valaki többször becsapta a bejárati ajtót. Épp dörzsöltem a szemem, mikor valaki leöntött vízzel. A szemeim azonnal kipattantak és kérdőn néztem a felettem álló alakra.

-Ez mégis mire volt jó Justin Bieber?! -néztem rá összeráncolt szemöldökkel.

-Hogy képzeled,hogy alszol? A fiúnk lázas, te meg itt henyélsz a kanapén.-ordított rám. Lehelete bűzlött az alkoholtól. Felpattantam a kanapéról,s kérdőn néztem rá. Hátrált pár lépést és kicsit megingott.

-Megmagyaráznád,hogy miért vagy holt részeg? Nekem pattogsz,hogy miért alszok. Mintha TE jobb lennél! A sárgaföldig leittad magad, azt sem tudod hol vagy. Bűzlesz az alkoholtól és az izzadságtól. Az inged több helyen kivan szakadva, a cipőd tiszta mocsok. Nem keveset ittál ma, ami elég nevetségessé tesz..-kiabáltam vissza összeszűkült szemekkel.

Döbbenten nézett rám,majd ökölbe szorította a kezét. Gúnyos mosolyra húztam a számat.

-Hajrá, emelj kezet egy lányra! Nem csak nevetséges hanem szánalmas is lennél..

-Mond Amber, elment az eszed? Azt hiszed olyan kemény vagy, mi? Pedig csak egy olcsó kurva vagy.. de ezt be is bizonyítottad Logannel!-kiabált, majd rám kacsintott.

-Tudod mit..-néztem mélyen a szemébe - menj a picsába Justin!

-Gyerekek,nem lehetne halkabban?-kérdezte apu.

-Te most maradj ki ebből.Kérlek.-néztem rá, majd újra Justinra.

-Hogy képzeled,hogy beállítasz részegen miközben a fiad láthatóan beteg?

-Ch..én megtehetem! Én vagyok Justin Bieber, a híres a tinisztár. Több millió rajongóval, és rengeteg pénzzel. - elég flegma stílusban mondta. - Ja, és a kis táncoslány.. izé..ja a Rebeka..megérte a pénzét!-vigyorodott el.

Hátat fordított,hogy belerúgjon a plüss maciba amit Jason kapott. Amikor minden szava tudatosult bennem ösztönösen reagáltam. Megkopogtattam a vállát, újra felém fordult.

-He?-nézett rám hunyorogva. Olyan laza volt,hogy azt hittem menten szétesik.

Jobb öklömmel belevertem az arcába, ő pedig azonnal az orrához nyúlt.

-Mi a ..?-az ujjain megjelent vércsík pontosan mutatta a helyzetet. Elborult az agya, ész nélkül rám üvöltött, még a kezét is felemelte,hogy megüssön.

Talán meg is ütött volna, ha apa nem lép elém és nem kapja el Jus kezét. Erősen rászorított, s felrángatta az emeletre. Merem remélni,hogy a hideg víz alá állította be. Lenyomtam a villanyokat, s fáradtan felmentem az emeletre. Benyitottam a szobánkba, Jason már békésen aludt, anyu éppen az arcát fürkészte.

-Nagyon édes kisbaba.-mosolygott rám.

-Igen, a legédesebb!

-Mi történt közted és Justin között? Mindent fellehetett hallani..-feltápászkodott óvatosan az ágyról és felém lépett.

-Részeg volt, és hát..veszekedtünk..-ahogy kimondtam könnyháló fedte a szememet.

-Holnap úgyis megbeszélitek.-biztatóan rám mosolygott, s megölelt.

A fejemet belefúrtam a vállába, és csak sírtam. - Ezen nincs mit megbeszélni..-szipogtam.

#36.I hate this feeling!*

Hű,csajok. Borzasztóan sajnáljuk,hogy ilyen sokáig nem volt rész.:|

Kellemes Olvasást!

H. & L.

***

Fáradtan dörzsöltem meg a szemeimet, s a felettem álló alakra pillantottam. Egy nővér volt.

-Elnézést. Meg kéne etetni a kisfiát.-nézett rám bűnbánóan.

-Semmi gond. Rendben.-mosolyogtam rá.

***

Az etetés után nálam még nálam maradhatott egy kis darabig Jason, ezért Justin azonnal elment a szüleimért, és Ryanért. Fél óra múlva már négyen álltak körülöttünk. A kisfiúnk azt se tudta kire nézzen. Hatalmasakat pislogott, s mikor rámosolyogtak halk nevetésbe tört ki. 1 órát maradhattak, és mikor lejárt menniük kellett.

Elmentem a kórteremben lévő fürdőbe,s lezuhanyoztam. Visszahúztam a kórházi ingemet, és 'megvacsoráztam'. Száraz kenyér volt, valami sonka félével, s mellé sajt volt. Nem igazán volt étvágyam, de valamit muszáj volt ennem. Mikor végeztem lekapcsoltam a villanyt és fáradtan dőltem vissza az ágyba.

Már majdnem elaludtam mikor valaki kinyitotta az ajtót és belépett rajta. Gondoltam csak egy nővér, ezért becsuktam a szemem s megpróbáltam visszaaludni. Óvatosan a hátamra fordultam, s magamra húztam a takarót. Pillanatokon belül egy puha valamit éreztem az arcomon. Először nem igazán tudtam,hogy mi az, egyedül azt tudtam,hogy nem kapok levegőt. Ijedten csapkodtam a fejem felett, próbáltam megütni a támadómat. Úgy látszik sikerült, mert másodpercek múlva újra kaptam levegőt.

Gyorsan lerúgtam magamról a takarómat, s az ablakhoz futottam. Elhúztam a függönyt, így az utcai lámpák fénye adtak egy kis világosságot. Az arcát még így sem láttam. 3 másodperc alatt átszelte a köztünk lévő távolságot, s az ablaknak nyomott. Logan.

-Na, mi a helyzet szívi?- szorította meg a csuklóm. Felszisszentem.-Ó,bocsi.Csak nem fáj? -még jobban rászorított a kezemre. Elnevette magát, ezzel végleg lealázott. Megint uralkodott felettem.

- I hate this feeling!(Utálom ezt az érzést!)-próbáltam kiszabadítani a csuklómat de nem tudtam.

-Ó,megértem. Én is utálom ha elnyomnak.-lesajnáló tekintettel nézett rám. -Hogy van a gyerekünk? -nyomatékosan megnyomta az utolsó szót.

-Justin gyereke!-a számban összegyűlt nyálat arcába köptem.

Arcához kapott, s pulcsija ujjával letörölte a nyálamat. Csak pár pillanatra engedte el a csuklóm, de ez pont elég volt arra,hogy cselekedjek. Szabad kezemmel behúztam neki,s  megrúgtam ott. A fájdalomtól összegörnyedt, ezért könnyen kimásztam szorításából. Az ajtó felé futottam, már amennyire tudtam futni. Kinyitottam az ajtót, s a pulthoz mentem. Elmeséltem mi történt, a nővérek pedig azonnal hívták a biztonsági őröket és Justint.

-Rendben, itt várok.-mondtam az egyik nővérnek, s rámosolyogtam.

Leírhatatlan érzés tört rám. A lábamat nem éreztem, azonnal le kellett ülnöm. Megpróbáltam megkapaszkodni a pultban, de nem sikerült. Elkezdtem csúszni a padló felé, éreztem ahogy a fejem csattan a földön, de többre nem emlékszem.

#35.Pontosan olyan mint az apja!*

Bocsánat,hogy késtünk.:$ Csajok, egy fontos dologban kérjük a segítségeteket! Mi legyen Amber és Justin kisfiának a neve?? Kommentbe írjátok le ha van ötletetek. Köszönjük!<3

Jó olvasást!:)

H. & L.

***

Hihetetlen mennyi emlék pergett le előttem szinte pillanatok alatt. Az első találkozás, az első csók Justinnal, az első közös utazás, az első együttlét. Amikor először gondolt arra életem szerelme,hogy lehet terhes vagyok, a terhességi teszt elvégzése és annak eredménye, az esküvő, az ultrahangok, a baba ruhák vásárlása.

Hihetetlen,hogy ennyi mindenen túl vagyunk már. Megbeszéltük,hogy apás szülés lesz, de még nincs itt. Nagyon féltem,hogy nem lesz velem, de végül megérkezett. Leült a mellettem lévő székre, s a kezemért nyúlt. Nyomott rá egy csókot,majd megszorította.

-Itt vagyok Szerelmem,ne aggódj!-hallottam meg édes hangját.

Szemeimet óvatosan kinyitottam, tekintetemmel őt kerestem. Rámosolyogtam.  Szörnyen fájni kezdett a hasam, úgy éreztem mindjárt szétreped. Már egy pár sikolyt visszanyeltem, s továbbra is ezen voltam. A homlokomról folyt a víz, az egyik nővérke leszerette volna törölni, de szerelmem kikapta kezéből a törölközőt, s megtörölte vele a homlokom.

Percekig bámultam magam elé,mikor kitört belőlem egy sikoly. Nem bírtam tovább visszatartani. Nagyon fájt, sosem éreztem még ilyet. Justin szorgosan törölgette egyik kezével a homlokomat, míg a másikkal a kezemet szorította.

Egyre több orvos érkezett a szülőszobába, félve hunytam be a szemem. Nem akartam, és nem mertem figyelni az eseményeket. Féltem attól,hogy mi történik.

-Jus..justin..-suttogtam erőtlenül.

-Igen?-közelebb hajolt hozzám, leheletét éreztem arcomon.

-Kérlek,csók..csókolj meg.-amit kimondtam puha ajkait éreztem a számon.

Egyetlen rövid csókja akkora erőt adott,hogy az már-már csoda. Továbbiakban egy szavam sem volt, és a sikolyokat is visszanyeltem. Az orvosok lassan kiszállingóztak a teremből, úgy látszik helyre jöttek a dolgok.

Hallottam ahogy a szék nyikorgott egyet, jelezvén szerelmem felállt. A kezemet már nem szorította, ezért homlokomhoz emeltem,hogy megtöröljem. Justin valamit sugdolózott az orvossal, majd visszaült mellém. Egy kisgyerek sírására lettem figyelmes, szemeim azonnal kipattantak.

Szerelmem kezébe megpillantottam a kisfiúnkat. Éreztem,hogy akarva-akaratlan mosolyra húzódik a szám.

-Meg szeretnéd fogni?-nézett rám édesen Justin.

-Igen..-suttogtam.

Felém nyújtotta a kisfiúnkat, óvatosan megfogtam. Gyengéden magamhoz öleltem. Pontosan olyan mint az apja!

#34.Az én nagy napom!*

Nem volt kedvem eddig semmihez, de miattatok erőt vettem magamon és megírtam!:$ Őszintén és szívből reméljük,hogy elnyeri a tetszéseteket a rész! Jó olvasást!

H. & L.

Az órám eszeveszett csörgésére ébredtem.'06:15' Gyorsan kinyomtam és felpattantam. A fürdőbe elvégeztem a reggeli teendőimet, s lementem a konyhába. Gyorsan megreggeliztem, felöltöztem s már rohantam is tovább. Fodrász,sminkes,körmös,fotós..Első utam a fodrászhoz vezetett. Hosszú hajamat egy kontyba tűzte fel, néhány szálat kihagyva, amiket begöndörített.

A bőrömön egyenletesen volt eloszlatva az alapozó, a szemhéjam ezüst színben pompázott visszafogott stílust tükrözve. A körmös csodálatos francia műkörmöt varázsolt nekem, s mindkettő gyűrűs ujjamra feketével mintát festett.

Tíz órakor már a fotó stúdió előtt várt rám Justin, és a koszorúslány-fiú,akik nem mellesleg Alice és Ryan volt, kik egyben a tanúink is voltak.A segédek a hajamra és minden másra vigyázva segítették felhúzni a ruhámat. Nagyon sok képet készítettünk, majd mikor végeztünk indultunk a luxus étterembe, ami az esküvő utáni étkezés helyét biztosítja. Minden lerendeztünk, és hazamentünk. Gyorsan lefürödtem vigyázva a sminkemre és a hajamra, kiléptem a szőnyegre s áttöröltem testem minden négyzetcentiméterét. Felkaptam egy fehér bugyit és egy fehér melltartót szilikonpánttal.

A nappaliba érve egyedül anyut és aput találtam otthon. Ryan elment Jussal, és Alice is velük tartott. Anyu segített felhúzni a ruhámat és a cipőmet, majd mi is elindultunk a saját kérésünkre kidíszített házasságkötő terem felé.

***

Idegesen álltam az ajtó mögött, kezemet tördeltem. Hosszú, fehér ruhámat kandallónak éreztem. A fátylam a kontyba volt betűzve, egészen a földig ért. A pánt nélküli ruhámon, a mellem alatt egy ezüst öv féleség húzódott végig. Szörnyen rondának éreztem magam.

Megráztam a fejem, vettem egy nagy levegőt, s a kezemet a kilincsre tettem. Lenyomtam, és beléptem a folyósora. Apu már várt, öltönyben, csokornyakkendővel, és kezében tartotta a sárga-fehér rózsacsokromat.

-Gyönyörű vagy!-ölelt meg óvatosan. -Az én lányom!-nézett a szemebe, és nyomott egy puszit az arcomra.

Nyújtotta a kezét én pedig belekaroltam, s így indultunk meg a folyóson. A végén már Alice és Ryan várt. Vettem újra egy hatalmas levegőt,apu intett, s hallottam ahogy a zene elindul. A vendégeink szüntelen beszélgettek, de mikor beléptünk a tömeg elhallgatott, s egy emberként állt fel, és fordult felénk, felém.

Apuval ráléptünk a halvány sárga szőnyegre, és elindultunk felé. Minden lépés szörnyen lassú volt, fátylam susogó hangja egyre jobban fokozta bennem az idegességet. A dekoráció valami gyönyörű volt. Minden szék külön húzatót kapott ami illett a szőnyeghez. A lábunk alatt virágszirmok hevertek, s hatalmas vázákba álltak a frissen vágott virágok. Szememmel anyut kerestem, biztatóan rám mosolygott.

Már csak pár lépés választott el Justól, mikor elénk lépett, s a kezét nyújtotta. Apukám nyomott egy puszit a homlokomra, megszorította a kezemet, s gyengéden szerelmem kezébe helyezte. Óvatosan ráfogott, és az oltár elé vezetett.

***

Elmondtuk az esküt, s egymás ujjára húztuk a gyűrűt.

-Most már megcsókolhatja a menyasszonyát Mr.Bieber!-hallottuk a pap hangját.

Közelebb lépett hozzám és gyengéden megcsókolt. Kezeimet összefontam nyakán. A 'közönség' tapsviharban tört ki, elszórtan egy-egy hurrá-t is hallani lehetett. Csókunk végén ujjamra pillantottam, s elmosolyodtam. Egyik kezemre a férjem ráfogott, a másikat pedig hasamra helyeztem, s körkörös mozdulatokkal kezdtem simogatni. Elindultunk a kijárat felé, friss házasokként. A tömeg végénél valakik rizst szórtak ránk, úgy érzem pár darab a hajamba fog maradni.

***

Az étteremben már vártak ránk a pincérek, de egyenlőre leintettük őket,hogy még várjanak a felszolgálással. Bólintottak egy aprót, s elindultak a konyhába. Mindenki elfoglalta a neki szánt helyet, s az én drága bátyám pohár köszöntöt mondott. Pezsgő helyett az én poharamba víz volt, s azzal koccintottam a szerelmemmel. Egy aprót intettem a pincéreknek, s már indultak is az útjukra. Kb.25-en kezdtek szlalomozni a vendégek között az előételes tányérral. Minden ember elé letettek egyet, majd körbe kérdezték a vendégeket,hogy mit kérnek inni. A legtöbben kólát vagy fantát rendeltek, de jó páran röviditalt kértek. Az előétel sárgadinnye volt sajttal.

A hosszú asztalokat fehér terítő fedte, helyenként sárga-fehér rózsacsokrok álltak vázában. A székeken halvány sárga húzat volt, s a székek háttámláján egy fehér masni.

Mikor mindenki végzet az előétellel felszolgálták a húslevest, majd a további menüt, s a végén a desszertet. Lassan a vendégeink elhagyták a helyüket a kaja befejeztével és a táncparkett felé mentek. Hajnalig buliztunk, s ünnepeltük a friss házasságunkat. Persze, én kicsit visszafogottabban. Úgy érzem boldogok leszünk, s most kezdődik minden!

#33.Egy jó este.*

Már csak 20 komi és 400!*-*   Jó olvasást!:)

H. & L.

-Gyerekedért?! Nem a te gyereked!-néztem rá szúrósan.

-Ne szórakozz velem te kis ribanc! Biztos vagyok benne,hogy az enyém!

Óvatosan lenéztem, majd vissza szemeibe. Behajlítva lendítettem a lábam és megrúgtam ott. Arca hirtelen eltorzult, összegörnyedt és leesett a földre. Elkezdtem futni, de közben hátranéztem. Még mindig a földön feküdt. -Nem a te gyereked!-kiabáltam vissza. Az utca végén lefordultam balra, kb. 60 méter múlva a házunk elé értem. Felrohantam a lépcsőn, kinyitottam az ajtót, beléptem, bekulcsoztam az ajtót magam mögött, lerúgtam a cipőmet, s a nappaliba leültem a fal mellé.

-Hé,jól vagy szívem?-futott oda hozzám Justin.

-Igen,csak..megszédültem.-jobbnak láttam ha nem szólok neki.

-Gyere,ülj le! Hozok neked egy pohár vizet!-mondta,majd felsegített a földről, s a kanapéig támogatott, utána pedig elment a konyhába.

Hozott nekem egy pohár vizet,megittam. Leült mellém és bekapcsolta a tévét. Épp a kaptár 3. részét adták. Pár perce kezdődött ezért úgy döntöttünk megnézzük. Jus hozott pattogatott kukoricát és energiaitalt.

Kicsit durvábbra számítottam a filmmel kapcsolatba. Mikor az a hatalmas nem is tudom mi csapkodja a kaput  meg kettéhasítja a pasit.. hát azt kicsit elbaszták. De amúgy egész jó film volt.

-Justin menjünk el egy szórakozóhelyre,kérlek!-néztem rá hatalmas bociszemekkel.

-Rendben,öltözz.-mosolygott rám.

Felpattantam a kanapéról és felrohantam a szobámba. Gyorsan feldobtam az alap sminkemet, felhúztam egy piros mini ruhát, s hozzá egy fekete magassarkút és már indultam is le. Justin már várt rám.

-De szexi valaki!-nézett rám egy csábos vigyor kíséretében.

-Te se panaszkodhatsz!-mosolyogtam rá, s előkerestem a kulcsom. Kiléptünk az ajtón és bezártam mögöttünk.

Beszálltunk a kocsiba, s vártam,hogy odaérjünk. Fél óra után odaértünk, Justin leparkolt majd elindultunk a bejárat felé. Kifizettük a beugrót és beléptünk a szórakozóhelyre. Épp az egyik kedvenc számom ment, úgyhogy gyorsan megfogtam Just és behúztam a táncparkett közepére, s táncolni kezdtünk.

I've Got The Moves Like Jagger,

I've Got The Moves Like Jagger.-énekeltem hangosan.

Maybe It's Hard

When You Feel Like

You're Broken And Scarred

Nothing Feels Right.- kapcsolódott be Jus is.

Végig tomboltuk még jó pár számot majd fáradtan mentünk a pulthoz. Kértünk két whiskeyt, gyorsan lehúztuk, és visszamentünk táncolni. Gyorsan megnéztem a telefonomat. '04:12'

-Szívem,gyere menjünk.Későre jár!-hallottam meg szerelmem édes hangját a hátam mögül.

Ráfogtam kezére és elindultunk ki a kocsihoz. Beültünk és visszamentünk hozzánk. Lassabban haladtunk mint idefele,ezért a telefonomon kezdtem el játszani. Épp végeztem az egyik pályával mikor Jus leparkolt. Kiszálltam, és az ajtóhoz siettem. Kinyitottam az ajtót, beléptem, lerúgtam a cipőm és megvártam Justin. Bekulcsoztam az ajtót és elindultunk a szobámba. Lehúztam magamról a ruhát és felhúztam egy hosszított pólót,majd lefeküdtem aludni. Szerelmem is bebújt mellém, én pedig szorosan hozzábújtam.

1 héttel később

Holnap lesz az én nagy napom!